Trianon után
Gondoljuk újra a Horthy-kort
Harminc éve sugározta a Magyar Televízió a Mesél a filmhíradó című sorozatot, amely a kor utolsó teljes mozgóképes áttekintése volt. Mi most harminckét darab videóban – multimédiás előadásban és dokumentumfilmben – újra megpróbáljuk átélhető formában bemutatni a korszak viszonyait, minden ellentmondásával egyetemben. Az elmúlt évtizedek kutatásai nyomán néhány esetben változott a fénytörés is: a kor gazdasági teljesítményét ma kicsit talán pozitívabban szokás értékelni, mint korábban, és a modernizációs teljesítményt is jobbnak látjuk az egészségügytől a technológiák importjáig. Ugyanakkor például az is világosabbá vált, hogy az új, modernebb Magyarország Horthy-kori víziója a harmincas években szorosabban összefüggött az 1918 utáni radikális tekintélyelvű és nacionalista, antiszemita nézetek térnyerésével, mint azt néhány évtizede véltük. De többet tudunk a határon túli magyar közösségek sorsáról, a demográfiai folyamatokról, a trianoni béke következményeiről, a harminc éve még szinte feldolgozatlan nőtörténetről is, mint a Mesél a filmhíradó készítői annak idején. A tizenhat darab negyven perces előadásban és tizenhat dokumentumfilmben – melyeknek szereplője, írója az adott területen jegyzett történész – egy kicsit még ennél is ellentmondásosabb kor bontakozik ki, amely éppen ezért viták melegágya. Bár a kérdések egyes esetekben nem dönthetőek el végérvényesen, a sorozat ahhoz kíván hozzájárulni, hogy a történelem és a korszak iránt érdeklődő közönség megkapja azt a tudást, amelyre támaszkodva önállóan is képes lesz mérlegelni az egyes kérdések kapcsán felsorakoztatott érveket.
A fajvédelem a Horthy-korszak egyik divatos hívószava volt, hasonlóan a szintén soha nem definiált „szegedi gondolathoz” vagy a „keresztény-nemzeti” jelzőhöz. Ezeket a kifejezéseket rendszeresen használták a kor jobboldali közéletében, és mindenki valami hasonlót, de nem egészen ugyanazt értette alattuk. A „faj” 19. század derekától Európa-szerte hódító fogalmát nem csupán a különböző szerzők, de gyakorta egyazon szerző is eltérő értelemben használta egy-egy művében – mint rassz, etnikum, vagy nemzet. Ami viszont biztos: az 1919-es ellenforradalom uralomra jutásával a magyar jobboldali radikálisok által ekkor már évtizedek óta propagált, a középrétegek máig ható törésvonalaihoz is nagyban hozzájáruló szélsőséges antiszemitizmus vált a fajvédelem legfontosabb motorjává, megközelítési módjává és irányává Magyarországon.
Bővebben: Bartha Ákos: Szélsőjobbról a nácik ellen – A két világháború közti magyar fajvédők
A későmodernitás fogalmától elválaszthatatlan az állami szerepvállalás növekedése. A huszadik században szinte mindenütt, de különösen Európában, elterjedt az a társadalmi elvárás, amely szerint a kormányoknak nemcsak a külső fenyegetésektől való védelem és esetleg a gazdasági fejlődés elősegítése a feladata, hanem a létbiztonság és egyes alapvető szociális jogok legalább részleges biztosítása is politikai kötelezettség, egyben pedig fontos, össztársadalmi jelentőségű kérdés.
Ablonczy Balázst nem kell bemutatnunk sorozatunk követőinek: nemzedékének egyik legjelentősebb történésze, számos – témánk szempontjából is – jelentős tanulmánykötet szerzője, konferenciák szervezője és résztvevője, akivel már találkozhattak korábbi epizódjainkban is – ezúttal gazdaságunk és kultúránk izgalmas szelete, a turizmus és az idegenforgalom két világháború közötti történetébe nyújt betekintést Kristóf-Goda Szilvia narrációjában, amelyet korabeli képes és filmhíradós anyagok illusztrálnak.
A trianoni békét követően a magyar külpolitika és a magyar társadalom befolyásos részeinek legfőbb célkitűzésévé a határok megváltoztatása, a revízió vált. Abban megoszlottak a vélemények, hogy a visszaszerzendő terület az egész történelmi Magyarország egykori területével legyen azonos, vagy esetleg kevesebb régió visszaszerzésével is megelégedjen a magyar politikai vezetés és társadalom. Csak egy rendszerkritikus kisebbség képviselte azt az elképzelést, hogy a határok kiigazításánál az etnikai elvet kellene figyelembe venni, és a magyar lakta területek visszacsatolására kellene korlátozni az erőfeszítéseket.
Bővebben: L. Balogh Béni: Mennyibe kerültek a revíziós sikerek?
A magyar közvélemény és a történeti kutatás egyaránt gyakran, részletekbe menően foglalkozik a trianoni békeszerződés következményeivel Magyarország vonatkozásában. Jóval kevesebb szó esik azonban arról, hogy 1920 után a kisebbségbe került magyar közösségek – köztük a legnagyobb, az erdélyi magyarok sokasága – milyen módon kezdték meg kulturális és társadalmi intézményrendszerük kiépítését, illetve újjászervezését.
Bővebben: Főcze János: Az önszervezés láza. Erdélyi magyar élet Trianon után (1920–1940)
Mit jelentett Horthy Miklós kultusza a két világháború között? Egy hagyományos államfőt dicsőítő, megszokott, a hatalmat legitimáló közéleti gyakorlatot, vagy újszerű mozgósító stratégiát? Tradicionalista, vagy éppen a modernitással összefüggő politikai jelenségről volt-e szó?