Trianon után
Gondoljuk újra a Horthy-kort
Harminc éve sugározta a Magyar Televízió a Mesél a filmhíradó című sorozatot, amely a kor utolsó teljes mozgóképes áttekintése volt. Mi most harminckét darab videóban – multimédiás előadásban és dokumentumfilmben – újra megpróbáljuk átélhető formában bemutatni a korszak viszonyait, minden ellentmondásával egyetemben. Az elmúlt évtizedek kutatásai nyomán néhány esetben változott a fénytörés is: a kor gazdasági teljesítményét ma kicsit talán pozitívabban szokás értékelni, mint korábban, és a modernizációs teljesítményt is jobbnak látjuk az egészségügytől a technológiák importjáig. Ugyanakkor például az is világosabbá vált, hogy az új, modernebb Magyarország Horthy-kori víziója a harmincas években szorosabban összefüggött az 1918 utáni radikális tekintélyelvű és nacionalista, antiszemita nézetek térnyerésével, mint azt néhány évtizede véltük. De többet tudunk a határon túli magyar közösségek sorsáról, a demográfiai folyamatokról, a trianoni béke következményeiről, a harminc éve még szinte feldolgozatlan nőtörténetről is, mint a Mesél a filmhíradó készítői annak idején. A tizenhat darab negyven perces előadásban és tizenhat dokumentumfilmben – melyeknek szereplője, írója az adott területen jegyzett történész – egy kicsit még ennél is ellentmondásosabb kor bontakozik ki, amely éppen ezért viták melegágya. Bár a kérdések egyes esetekben nem dönthetőek el végérvényesen, a sorozat ahhoz kíván hozzájárulni, hogy a történelem és a korszak iránt érdeklődő közönség megkapja azt a tudást, amelyre támaszkodva önállóan is képes lesz mérlegelni az egyes kérdések kapcsán felsorakoztatott érveket.
A későmodern kor egyik sajátos jegye a modern szélsőjobboldal kialakulása. A régi reakciós pártok az egyház és a monarchia nevében szövetkeztek a polgári rend ellen – az első világháború után azonban a radikális jobboldal már mást jelentett: kirekesztő ideológiák mentén szerveződő, de egyáltalán nem a múltba vágyó, hanem a technológiai fejlődést igenlő titkos és tömegszervezeteket, amelyek a hatalom megragadása érdekében a szegényebb rétegektől aktív részvételt, s nem a „természetes” uralkodó rétegek puszta megtűrését, elfogadását várták el. Ezek az irányzatok Magyarországon is – egész Európához hasonlóan – az első világháború után tettek szert nagyobb befolyásra. Az ezt követő időszakban befolyásuk a válságok idején inkább nőtt, a nyugodt építkezés időszakában inkább visszaszorult. Ám az egész Horthy-kor idején formálták a politikai rendszer és a társadalom képét, félig integrálódtak az establishmentbe, a hivatalos Magyarországba is, tevékenységük pedig nagyban befolyásolta – lényegében folyamatosan a jobbszél felé tolta – a közgondolkodást.
Bővebben: Bartha Ákos: Honnan eredt a magyar szélsőjobboldal? És hová jutott?
Hogyan alakult ki a Horthy-kori szélsőjobboldal? Kik tartoztak hozzá, milyen hazai és nemzetközi hatások formálták ezeknek a pártoknak, néha titkos szervezeteknek és vezető személyiségeiknek a világképét? Hogyan kapcsolódtak a hatalom birtokosaihoz az országban, mekkora volt a befolyásuk? Ezekre a komplex kérdésekre, ma már jól láthatóan, nem tudunk rövid válaszokat adni.
Bővebben: Bartha Ákos: Az 1918-19-es összeomlás és a fajvédők
Milyen volt a nyilvánosság, a média helyzete a két világháború közötti Magyarországon? Ezt a kérdést sok irányból meg lehet közelíteni. Egy alapvetően nem demokratikus társadalomban, amelyben azonban létezik valamilyen fajta véleménypluralizmus, a sajtó milyen szerepet játszhat? Nem egészen szabad, de nincs is igazából nyilvánvalóan korlátozva az, hogy az újságírók milyen ügyeket tárhatnak fel, egészen addig, amíg a kormányzó személyét és hasonló érzékeny témákat ezek az ügyek nem érintenek. Van változatosság is, nagyon sokféle sajtótermék, de amikor egyik-másik túllép bizonyos határokat, a végrehajtó hatalom, a kormány képes ezeket elég gyorsan eltávolítani a színről. Ugyanakkor ebben az időszakban a sajtó egyre szélesebb rétegek információ iránti igényét elégíti ki.
Bővebben: Sipos Balázs: Szabad sajtó? Miről lehetett írni – és kinek
Milyen volt nőként élni a Horthy-korszakban? Ahogy egész sorozatunk is számtalanszor alátámasztotta, egy olyan autoriter, jobboldali rendszerről van szó a két világháború közötti Magyarország kapcsán, amelynek társadalmi ideáljai lényegében konzervatívak voltak, ugyanakkor szembe is nézett azzal, hogy az európai – és általában véve a nyugati – világ modernizálódik, átalakulnak benne a társadalmi szerepek, és bizonyos mértékig hajlandó volt tolerálni, hogy a nők nagyobb láthatóságot, valamint több érvényesülési lehetőséget várnak úgy a munka világában, mint az élet egyéb területein. Egyes új szerepeket az országot irányító férfielit még támogatott is, ha társadalmilag hasznosnak látta azokat.
Bővebben: Fedeles-Czeferner Dóra: Nők a közéletben egy konzervatív rendszer idején
Ablonczy Balázs a huszadik századdal foglalkozó magyar történészek középgenerációjának egyik legszínesebb alakja. Munkássága Teleki Pál pályafutásának alapos feldolgozásától a turanizmus és más művelődéstörténeti kuriózumok feltárásáig ível, s egyaránt otthonosan mozog a politika- és művelődéstörténet területén. Előadásában újszerű fénytörésben láttatja azt a konzervatív-autoriter rendet és rendszert, amely minden eszmei idegenkedése ellenére is igyekezett alkalmazkodni a modern kor folyamataihoz, sőt a technikai haladás egyes vonatkozásait nagyon is megbecsülte.
Bővebben: Ablonczy Balázs: Nyitott művek: Tömeg- és magaskultúra
A fajvédelem a Horthy-korszak egyik divatos hívószava volt, hasonlóan a szintén soha nem definiált „szegedi gondolathoz” vagy a „keresztény-nemzeti” jelzőhöz. Ezeket a kifejezéseket rendszeresen használták a kor jobboldali közéletében, és mindenki valami hasonlót, de nem egészen ugyanazt értette alattuk. A „faj” 19. század derekától Európa-szerte hódító fogalmát nem csupán a különböző szerzők, de gyakorta egyazon szerző is eltérő értelemben használta egy-egy művében – mint rassz, etnikum, vagy nemzet. Ami viszont biztos: az 1919-es ellenforradalom uralomra jutásával a magyar jobboldali radikálisok által ekkor már évtizedek óta propagált, a középrétegek máig ható törésvonalaihoz is nagyban hozzájáruló szélsőséges antiszemitizmus vált a fajvédelem legfontosabb motorjává, megközelítési módjává és irányává Magyarországon.
Bővebben: Bartha Ákos: Szélsőjobbról a nácik ellen – A két világháború közti magyar fajvédők