Trianon után
Gondoljuk újra a Horthy-kort
Harminc éve sugározta a Magyar Televízió a Mesél a filmhíradó című sorozatot, amely a kor utolsó teljes mozgóképes áttekintése volt. Mi most harminckét darab videóban – multimédiás előadásban és dokumentumfilmben – újra megpróbáljuk átélhető formában bemutatni a korszak viszonyait, minden ellentmondásával egyetemben. Az elmúlt évtizedek kutatásai nyomán néhány esetben változott a fénytörés is: a kor gazdasági teljesítményét ma kicsit talán pozitívabban szokás értékelni, mint korábban, és a modernizációs teljesítményt is jobbnak látjuk az egészségügytől a technológiák importjáig. Ugyanakkor például az is világosabbá vált, hogy az új, modernebb Magyarország Horthy-kori víziója a harmincas években szorosabban összefüggött az 1918 utáni radikális tekintélyelvű és nacionalista, antiszemita nézetek térnyerésével, mint azt néhány évtizede véltük. De többet tudunk a határon túli magyar közösségek sorsáról, a demográfiai folyamatokról, a trianoni béke következményeiről, a harminc éve még szinte feldolgozatlan nőtörténetről is, mint a Mesél a filmhíradó készítői annak idején. A tizenhat darab negyven perces előadásban és tizenhat dokumentumfilmben – melyeknek szereplője, írója az adott területen jegyzett történész – egy kicsit még ennél is ellentmondásosabb kor bontakozik ki, amely éppen ezért viták melegágya. Bár a kérdések egyes esetekben nem dönthetőek el végérvényesen, a sorozat ahhoz kíván hozzájárulni, hogy a történelem és a korszak iránt érdeklődő közönség megkapja azt a tudást, amelyre támaszkodva önállóan is képes lesz mérlegelni az egyes kérdések kapcsán felsorakoztatott érveket.
Ablonczy Balázst nem kell bemutatnunk sorozatunk követőinek: nemzedékének egyik legjelentősebb történésze, számos – témánk szempontjából is – jelentős tanulmánykötet szerzője, konferenciák szervezője és résztvevője, akivel már találkozhattak korábbi epizódjainkban is – ezúttal gazdaságunk és kultúránk izgalmas szelete, a turizmus és az idegenforgalom két világháború közötti történetébe nyújt betekintést Kristóf-Goda Szilvia narrációjában, amelyet korabeli képes és filmhíradós anyagok illusztrálnak.
A trianoni békét követően a magyar külpolitika és a magyar társadalom befolyásos részeinek legfőbb célkitűzésévé a határok megváltoztatása, a revízió vált. Abban megoszlottak a vélemények, hogy a visszaszerzendő terület az egész történelmi Magyarország egykori területével legyen azonos, vagy esetleg kevesebb régió visszaszerzésével is megelégedjen a magyar politikai vezetés és társadalom. Csak egy rendszerkritikus kisebbség képviselte azt az elképzelést, hogy a határok kiigazításánál az etnikai elvet kellene figyelembe venni, és a magyar lakta területek visszacsatolására kellene korlátozni az erőfeszítéseket.
Bővebben: L. Balogh Béni: Mennyibe kerültek a revíziós sikerek?
A magyar közvélemény és a történeti kutatás egyaránt gyakran, részletekbe menően foglalkozik a trianoni békeszerződés következményeivel Magyarország vonatkozásában. Jóval kevesebb szó esik azonban arról, hogy 1920 után a kisebbségbe került magyar közösségek – köztük a legnagyobb, az erdélyi magyarok sokasága – milyen módon kezdték meg kulturális és társadalmi intézményrendszerük kiépítését, illetve újjászervezését.
Bővebben: Főcze János: Az önszervezés láza. Erdélyi magyar élet Trianon után (1920–1940)
Mit jelentett Horthy Miklós kultusza a két világháború között? Egy hagyományos államfőt dicsőítő, megszokott, a hatalmat legitimáló közéleti gyakorlatot, vagy újszerű mozgósító stratégiát? Tradicionalista, vagy éppen a modernitással összefüggő politikai jelenségről volt-e szó?
Az oktatás szerepe a Horthy-kori magyar társadalom és politikai elit számára egyaránt felértékelődött az 1914 előtti viszonyokhoz képest. A társadalom egyre szélesebb rétegeiben fogalmazódtak meg elvárások azzal kapcsolatban, hogy az állam biztosítsa gyermekeik számára az életben való előrejutáshoz szükséges tudást. Emellett a politikai elit képviselői is egyetértettek abban, hogy szükség van egy, a korábbinál szélesebb és jól képzett új középosztály létrehozására. Ennek eredményeként a korszak egészében az oktatásügy kiemelten kezelt kormányzati területnek számított. Ez szinte minden szinten éreztette hatását: a népiskolák építésétől kezdve a külföldi magyar intézetek létrehozásáig, ahol a magyar tudományos élet utánpótlásának legkiválóbbjai végezhettek külföldi tanulmányokat és kutatásokat.
Az első világháborút nem véletlenül szokás a modern világ kezdetének nevezni. A rengeteg pusztítás mellett olyan változások is megindultak a háborús években, mint a társadalmi emancipáció, amely érintette a szegények, a gyarmati lakosság és a nők helyzetét is — anélkül, hogy teljesen megoldotta volna az egyenjogúsítás kérdéseit.
Bővebben: Géra Eleonóra: Tradicionális női szerepek és a modern család