Trianon után
Gondoljuk újra a Horthy-kort
Harminc éve sugározta a Magyar Televízió a Mesél a filmhíradó című sorozatot, amely a kor utolsó teljes mozgóképes áttekintése volt. Mi most harminckét darab videóban – multimédiás előadásban és dokumentumfilmben – újra megpróbáljuk átélhető formában bemutatni a korszak viszonyait, minden ellentmondásával egyetemben. Az elmúlt évtizedek kutatásai nyomán néhány esetben változott a fénytörés is: a kor gazdasági teljesítményét ma kicsit talán pozitívabban szokás értékelni, mint korábban, és a modernizációs teljesítményt is jobbnak látjuk az egészségügytől a technológiák importjáig. Ugyanakkor például az is világosabbá vált, hogy az új, modernebb Magyarország Horthy-kori víziója a harmincas években szorosabban összefüggött az 1918 utáni radikális tekintélyelvű és nacionalista, antiszemita nézetek térnyerésével, mint azt néhány évtizede véltük. De többet tudunk a határon túli magyar közösségek sorsáról, a demográfiai folyamatokról, a trianoni béke következményeiről, a harminc éve még szinte feldolgozatlan nőtörténetről is, mint a Mesél a filmhíradó készítői annak idején. A tizenhat darab negyven perces előadásban és tizenhat dokumentumfilmben – melyeknek szereplője, írója az adott területen jegyzett történész – egy kicsit még ennél is ellentmondásosabb kor bontakozik ki, amely éppen ezért viták melegágya. Bár a kérdések egyes esetekben nem dönthetőek el végérvényesen, a sorozat ahhoz kíván hozzájárulni, hogy a történelem és a korszak iránt érdeklődő közönség megkapja azt a tudást, amelyre támaszkodva önállóan is képes lesz mérlegelni az egyes kérdések kapcsán felsorakoztatott érveket.
Az első világháborút nem véletlenül szokás a modern világ kezdetének nevezni. A rengeteg pusztítás mellett olyan változások is megindultak a háborús években, mint a társadalmi emancipáció, amely érintette a szegények, a gyarmati lakosság és a nők helyzetét is — anélkül, hogy teljesen megoldotta volna az egyenjogúsítás kérdéseit.
Bővebben: Géra Eleonóra: Tradicionális női szerepek és a modern család
A Horthy-korban kialakult kormányzás jellegének kérdése meglepő mértékben foglalkoztatja a magyar társadalmat és a történészeket is – ahhoz képest mindenképpen, hogy egy történeti korszak politikai rendjének osztályozása, besorolása általában nem tartozik a legszélesebb érdeklődésre számot tartó kérdések közé.
Bővebben: Turbucz Dávid: Demokrácia? Diktatúra? A Horthy-kor politikai rendszere
Fejlett volt-e a Horthy-kori Magyarország? Fejlődött-e a gazdaság a két világháború között? Ezekről a kérdésekről talán kevésbé szenvedélyes viták folynak, mint a politikai rendszer jellegéről, de hasonlóan ellentétes véleményekkel találkozhatunk. Pogány Ágnes – elsősorban a pénzügyi kérdések felől közelítve – évtizedek óta foglalkozik a Horthy-kori magyar gazdaság teljesítményével.
A Horthy-kori Magyarországon elhíresült fogalmakból kevés maradt annyira velünk, mint az egyke képzete. Ez nem véletlen: a 19. század végén csökkenésnek induló születésszámok nyomán – nemcsak Magyarországon – kialakult natalista, tehát a születések számát, a demográfiai folyamatokat kiemelt társadalmi jelentőséggel felruházó gondolkodásmód a huszadik századra rendkívüli mértékben rányomta bélyegét a közgondolkodásra.
Bővebben: Koloh Gábor: Egyke, szaporulat, fogyás a Horthy-korban
A modern európai társadalmakban egyre kevesebb gyerek születik. Ez a 19. századi felismerés időről időre – sokszor komoly válságok és elvesztett háborúk után – a kisebb és nagyobb európai társadalmakban egyaránt rémületet kiváltva vált a közbeszéd kiemelt témájává. A franciák attól féltek, hogy nem lesz elég fiatal katona a németekkel szembeszállni, a németek az orosz társadalomtól tartottak, és így tovább. Magyarországon – érthető módon – az első világháború és a trianoni határok felerősítették a már 1914 előtt jelentkező hangokat, akik a magyarság csökkenő szaporulatáról értekeztek.
Hogyan nézett ki, és hogyan működött a Horthy-kori magyar társadalom? Szinte mindenki hallott a hárommillió koldus országáról, amely a vidéki tömegek szegénységére utaló kifejezés, de a havi kétszáz pengő fixről is, amely azért valójában nem volt annyira nagyvonalú fizetés, mint azt a nóta alapján gondolni lehetne.
Bartha Ákos előadása arra mutat rá, hogy a Horthy-kori Magyarországon valóban zajlott a régi elitek pozícióvédő harca, az élet sok vonatkozását behálózó következményeivel – fenntartva például a megszólítások bonyolult, merev kasztrendszert sugalló rendszerét.