Dokumentumfilmek

Hogyan alakult ki a Horthy-kori szélsőjobboldal? Kik tartoztak hozzá, milyen hazai és nemzetközi hatások formálták ezeknek a pártoknak, néha titkos szervezeteknek és vezető személyiségeiknek a világképét? Hogyan kapcsolódtak a hatalom birtokosaihoz az országban, mekkora volt a befolyásuk? Ezekre a komplex kérdésekre, ma már jól láthatóan, nem tudunk rövid válaszokat adni.

Ablonczy Balázst nem kell bemutatnunk sorozatunk követőinek: nemzedékének egyik legjelentősebb történésze, számos – témánk szempontjából is – jelentős tanulmánykötet szerzője, konferenciák szervezője és résztvevője, akivel már találkozhattak korábbi epizódjainkban is – ezúttal gazdaságunk és kultúránk izgalmas szelete, a turizmus és az idegenforgalom két világháború közötti történetébe nyújt betekintést Kristóf-Goda Szilvia narrációjában, amelyet korabeli képes és filmhíradós anyagok illusztrálnak.

Mit jelentett Horthy Miklós kultusza a két világháború között? Egy hagyományos államfőt dicsőítő, megszokott, a hatalmat legitimáló közéleti gyakorlatot, vagy újszerű mozgósító stratégiát? Tradicionalista, vagy éppen a modernitással összefüggő politikai jelenségről volt-e szó?

A Horthy-korban kialakult kormányzás jellegének kérdése meglepő mértékben foglalkoztatja a magyar társadalmat és a történészeket is – ahhoz képest mindenképpen, hogy egy történeti korszak politikai rendjének osztályozása, besorolása általában nem tartozik a legszélesebb érdeklődésre számot tartó kérdések közé.

A Horthy-kori Magyarországon elhíresült fogalmakból kevés maradt annyira velünk, mint az egyke képzete. Ez nem véletlen: a 19. század végén csökkenésnek induló születésszámok nyomán – nemcsak Magyarországon – kialakult natalista, tehát a születések számát, a demográfiai folyamatokat kiemelt társadalmi jelentőséggel felruházó gondolkodásmód a huszadik századra rendkívüli mértékben rányomta bélyegét a közgondolkodásra.

A külpolitika társadalmi jelentősége 1920 után nagyon megnőtt Magyarországon. Mindenki felismerte – az egyszerű emberek is –, hogy a világháborús vereség és a trianoni béke után nem képzelhető el talpra állás az ország külpolitikai helyzetének, a gazdasággal párhuzamos konszolidálása nélkül. Abban azonban nem értettek egyet az elitcsoportok képviselői, hogy milyen módon kellene végbemennie a magyar külpolitika újragondolásának.