Dokumentumfilmek

Az elmúlt egy-két évtizedben a Horthy-kori antiszemitizmus kutatása egyre inkább elmozdult a kizárólagosan a holokauszt megértését célzó keretezés és kérdésfeltevések felől az antiszemitizmus társadalmi beágyazottságát, intézményi működését és kulturális dimenzióját vizsgáló megközelítések irányába. Az újabb munkák sokszor hangsúlyozzák a numerus clausus utóéletének, a gazdasági és szakmai korlátozások mindennapi gyakorlatának, valamint a helyi közigazgatás, kamarák és társadalmi szervezetek szerepét, vagy éppen az antiszemita beszédmódok kulturális és médiabeli reprezentációját, akárcsak társadalmi terjedésük módjainak sokféleségét.

Mit remélhetett Horthy Miklós Hitler és a náci Németország szövetségétől? Kiszolgáltatott, gyenge országként vált csatlóssá Magyarország, vagy vezetői szilárd elhatározásából? És milyen szerepet játszottak mindebben a nyilasok, a magyar szélsőjobboldal? A Horthy-korszakot lezáró háborús összeomláshoz vezető út meghatározó állomásai, kérdései körül máig élénk vita zajlik. Ez egyrészt érthető, hiszen a magyar történelmet meghatározó módon befolyásolta a magyar–német viszony alakulása 1933, de különösen 1938 után. Ugyanakkor szerencsére olyan területről van szó, amelynek pontos megértéséhez bőségesen állnak rendelkezésre források, és amelyet a magyar történeti kutatás alaposan feltárt már.

Hogyan alakult ki a Horthy-kori szélsőjobboldal? Kik tartoztak hozzá, milyen hazai és nemzetközi hatások formálták ezeknek a pártoknak, néha titkos szervezeteknek és vezető személyiségeiknek a világképét? Hogyan kapcsolódtak a hatalom birtokosaihoz az országban, mekkora volt a befolyásuk? Ezekre a komplex kérdésekre, ma már jól láthatóan, nem tudunk rövid válaszokat adni.

Ablonczy Balázst nem kell bemutatnunk sorozatunk követőinek: nemzedékének egyik legjelentősebb történésze, számos – témánk szempontjából is – jelentős tanulmánykötet szerzője, konferenciák szervezője és résztvevője, akivel már találkozhattak korábbi epizódjainkban is – ezúttal gazdaságunk és kultúránk izgalmas szelete, a turizmus és az idegenforgalom két világháború közötti történetébe nyújt betekintést Kristóf-Goda Szilvia narrációjában, amelyet korabeli képes és filmhíradós anyagok illusztrálnak.

Mit jelentett Horthy Miklós kultusza a két világháború között? Egy hagyományos államfőt dicsőítő, megszokott, a hatalmat legitimáló közéleti gyakorlatot, vagy újszerű mozgósító stratégiát? Tradicionalista, vagy éppen a modernitással összefüggő politikai jelenségről volt-e szó?

A Horthy-korban kialakult kormányzás jellegének kérdése meglepő mértékben foglalkoztatja a magyar társadalmat és a történészeket is – ahhoz képest mindenképpen, hogy egy történeti korszak politikai rendjének osztályozása, besorolása általában nem tartozik a legszélesebb érdeklődésre számot tartó kérdések közé.