Hogyan nézett ki, és hogyan működött a Horthy-kori magyar társadalom? Szinte mindenki hallott a hárommillió koldus országáról, amely a vidéki tömegek szegénységére utaló kifejezés, de a havi kétszáz pengő fixről is, amely azért valójában nem volt annyira nagyvonalú fizetés, mint azt a nóta alapján gondolni lehetne.
Bartha Ákos előadása arra mutat rá, hogy a Horthy-kori Magyarországon valóban zajlott a régi elitek pozícióvédő harca, az élet sok vonatkozását behálózó következményeivel – fenntartva például a megszólítások bonyolult, merev kasztrendszert sugalló rendszerét.
De folyt a modernizáció is, a gazdasági kényszerek és a lemaradástól való félelem arra sarkallták az országot irányító vezető rétegeket, hogy igyekezzenek megteremteni a dinamikus növekedés és életszínvonal-javulás feltételeit is – még ha ezek a tervek nem is jártak teljes sikerrel. Mindez egyszerre kelthette egy statikus és egy dinamikus társadalom képzetét: mereven kijelölt társadalmi pozíciókkal és mégis életkörülményeik változását megélő tömegekkel. Bartha Ákos egyike azon magyar történészeknek, akik egyszerre mozognak magabiztosan a politika- és a társadalomtörténet területén. Ez a felkészültsége kivételesen alkalmassá teszi arra, hogy – a magyar szélsőjobboldal történetével foglalkozó nagyszabású munkái után – korábbi könyveinek és tanulmányainak témáihoz visszatérve áttekintést adjon a Horthy-kori magyar társadalom többirányú dinamikáiról.